Kedves Naplóm! (Min Yoongi & Park Jimin fanfiction)

2017. 11. 17. péntek, 17 óra 31 perc és fogalmam sincs, hány másodperc.

Kedves Naplóm!

Na, ez rohadt jól kezdődik… egy swag gyerek naplót ír, mint egy 10 éves kislány. Mi ez, ha nem röhej?

Szóval, a nevem Min Yoongi. Nagyon ciki, hogy bemutatkozok egy könyvnek XD. 18 éves vagyok és gimnazista. A minap voltam pszichomókusnál, mert anyámék szerint tök gáz, hogy ennyire antiszoc vagyok. A másik fele, ami miatt elvittek oda, mert rákattantam a kék hajszínre. Anyám azt mondta, hogy nem vagyok normális, de apám csak viccesre fogta, és azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy Hupikék Törpike. Köszi, apám, imádlak. Amúgy nem XD Már rég elköltöztem volna, de az a gáz, hogy nincs pénzem. Mivel a családban én vagyok a másodszülött gyerek, ezért is szorulok mindig háttérbe. Persze bátyám már rég elköltözött, de akkor is ő anyuci és apuci egyetlen fiacskája. Ne értsétek félre, nincs vele semmi bajom, csak egyszerűen utálom, ha a szememben nyalizik, de a hátam mögött meg kibeszél.

Aztán ez a nőcike, mármint az agyturkász vagy mi azt mondta, hogy írjak naplót, amit most el is kezdtem. Hát hagy ne mondjam, nagyon gáz.

Amúgy nem történik velem semmi érdekes a suliban, mert átlagos vagyok, mint mindenki más, csak lustább kiadásban. Hát ez van, ezt kell szeretni. A legjobb haveromat Park Jiminnek hívják, aki már ovis korom óta a legjobb haverom, aztán általános suliba is együtt jártunk meg most a gimibe is. Délután van, valami idétlen szakkörön ülök, amire amúgy nem akartam jelentkezni és nem is érdekel, csak az ofőm erőltette, idézem: „Minden osztálytársad jár szakkörre, nehogy már a drága Yoongi kimaradjon valamiből”… Amúgy nagyon utálom azt a nőt, de örüljön, hogy még nem ástam el élve.

Antiszoc életemnek köszönhetően már a lányok is kerülnek. Első évben én voltam a gimi szívtiprója, még a nálam idősebb lányok is mindent megadtak volna, hogy velem járhassanak. Eléggé népszerű lettem és csak úgy bomlottak utánam a csajok. Egy idő után nagyon meguntam az egészet, mindenkivel bunkó lettem. Egy valakit kivéve, és az a valaki Jimin.

Esküszöm, úgy néz ki, mint egy angyal, aki most jött le az égből. Tökéletes szőke haja van, és hófehér bőre. Az a mosoly meg… És bamm, most buktattam le magam. Meleg vagyok. Szerelmes vagyok Jiminbe. Bocsi ezt nem tudtam elkerülni.

Itt ülök a hátsó sorban és körmölök, erre bejött a terembe Jimin is, az én Jiminem. Szevasz, naplóm, majd holnap folytatom az írást és mindent elmesélek részletesen.

2017.11.18. szombat, 10 óra 35 perc, a többi nem érdekel.

Kedves Naplóm!

Hát ez nem lesz így valami jó, na, de mindegy. Végre szombat van, azért ideje volt fél 11-kor felkelni, LOL… Már kezd elegem lenni a suliból, de szerencsére ez az utolsó évem… Sokkal könnyebb lenne, ha nem kellene írnom Téged, te szerencsétlen napló! Nagyon utállak, ezt most leszögezem… Na, jó, azt hiszem, hogy kezdek becsavarodni. Beszélgetek egy könyvvel, hát oké. Ez így nagyon vicces lesz, vagy mi… XD

Sosem értettem amúgy, hogy minek délutánra rakják ezeket a nyamvadt szakköröket, mikor nekem életem az alvás. Mondjuk a hátsó sorban nem nehéz észrevétlenül elaludni, ami jól is sikerült, kivéve, hogy valaki neki állt keltegetni. Már azon a szinten voltam, hogy lehúzok neki egy nagy pofont, de amikor megláttam, hogy Jimin az, elment a kedvem a verekedéstől. Egy hatalmasat dobbant a szívem, amit nem tudtam hova rakni, majd furcsa, pillangókhoz hasonló dolgot éreztem a gyomromban. Ezt nem hiszem el, én tényleg szerelmes vagyok belé, hiába is próbálnám tagadni.

Először nagyon komolyan nézett rám, majd nevetésben tört ki és közölte, hogy este 8 óra van. Mondanom sem kell, majdnem lefordultam a székről… Tényleg nagyon utálom ezt a sulit. Ezt még meg fogom bosszulni, ha addig élek is. Én is elengedtem egy halvány mosolyt, majd hazakísért. De még jó, hogy egy utcában lakunk, így nem kellett egyedül lennie, miután elköszöntem tőle.

Hát ennyi lett volna a szombati naplóbejegyzésem, amiben elmeséltem a tegnapi napomat… ez nagyon logikus XD Ja, holnap ne számíts rám, mert minden vasárnap délig alszom, szóval aludj te is. Aztán beszámolok az én jó öreg Jin hyungomnak a kis szerelmi életemről. Jinről csak annyit, hogy amikor kicsi voltam, sokszor vigyázott rám, egyszóval jobban szeretem, mint a vérszerinti testvéremet. Viszlát, hétfőn, az iskolának nevezett kínzó hely után.

2017.11.20. hétfő, 18 óra 38 perc…

Kedves naplómnak nevezett könyv!

Ismét véget ért egy pokoli hétfő a pokolban. Szerencsére ofőmet is meg tudtam győzni, hogy ne kelljen szakkörökre járnom. Ja, amúgy tegnap beszéltem az én drága jó Jin hyungommal és nagyon örült, hogy végre az antiszoc gyerek is szerelmes XD Amúgy egyáltalán nem akadt ki, hogy meleg vagyok, mert ő is az. Kb. két éve van együtt Namjoonnal, aki tényleg nagyon helyes pasi és nagyon összeillenek. Szóvaaal végre van valaki, aki megérti az én pszichológiámat is. Aztán arra bátorított, hogy mondjak el mindent Jiminnek az érzéseimről.

Hát lehet, hogy nagyon swag vagyok meg minden, de ilyen téren elég gyáva. Tudom, hogy volt már sok csajom, de ez most valahogy más. Hiszen a gyerekkori legjobb barátomba vagyok szerelmes, aki szinte már testvérem is. De valahogy mégsem, mert szeretem őt. Jobban, mint bárki mást. De azt hiszem, most fogok bátorságot venni, és felhívom őt, hogy jöjjön át, mert beszélni akarok vele. Nem érdekel, hogy hétfő van, meg holnap suli… Azért ő sem egy él tanuló, én meg főleg nem a szorgalmasságomról vagyok híres.

Meg csak azt várom, hogy vége legyen a sulinak, leérettségizzek, aztán elköltözzek innen. És akkor megint egy kis monológ rólam, amit először kihagytam. Nem is vagy teher, te napló. Akkor kezdem is. Drága szüleim találmánya volt, hogy költözzünk Daeguból Szöulba. Persze semmi bajom Szöullal, csak annyi hogy utálok itt lenni. Úgyhogy érettségi után költözök vissza Daeguba. Hát ennyit rólam, most jöjjön az én Jiminem. Megyek is és felhívom. Szerencsémre egyedül vagyok itthon. Szevasz, naplóm. Drukkolj vagy mi XD Na, jó ez nagyon gáz…

2017. 11. 21. kedd, 18 óra 45 perc

Kedves Naplóóóm!

Te jó ég! El sem hiszem, végre örülök, hogy írhatok ide! Elmondtam mindent tegnap Jiminnek, az én Jiminemnek az érzéseimről. Csak annyit kérdezett a mondókám végén, idézem (ne kérdezd miért szeretek idézni XD) szóval: „Mi tartott már ilyen sokáig Yoongi? Már azt hittem sosem vallasz be nekem semmit. Tudod, hogy én is szerelmes vagyok beléd?” Majd itt a mondata végén megcsókolt. Először azt hittem, hogy csak álmodom, de rájöttem, hogy ez a valóság. Gyerekek, hát Jimin a pasim lett. Annyi év után, végre együtt vagyunk. Végre az antiszoc, bunkó gyerek is boldog.

Kedves Naplóm, így a végére. Köszönöm, hogy megszolgáltál erre a pár napra, neked köszönhetően bevallottam mindent életem szerelmének és így soha többet nem kell visszamennem a pszichológushoz. Mindig is boldogan fogok emlékezni erre a pár, leírt napra és talán majd egyszer Jiminnek is megmutatom… És talán egyszer még folytatni is fogom az írást, de mostanában élem a boldog életemet. Ja, és annyit még megjegyzek, hogy elköltözök Jiminhez. Puszi és pacsi.

Írta: Németh Zsanett